Egy helyre nem fizettem soha, az pedig a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara.
Nem kértem, hogy a tagja legyek és nem kértem soha a nemlétező segítségből, amit nem nyújt a vállalkozóknak. Kevés feleslegesebb intézmény van, ez biztos odabent is nyilvánvaló. Felesleges nekünk vállalkozóknak. Belülről nyilván nem, láthatóan jól fizet. De nem akarok más zsebében turkálni.
Párszor gondoltam rá hogy utalok, amikor kaptam néhány levelet. Mégsem tettem. Egyszerűen nem vagyok hajlandó fizetni olyanért, amit nem kértem és az égvilágon semmi szükségem nincs rá. Nem is válaszoltam eddig. Persze nem úsztam meg: néhány évente inkasszáltak a képviseletemért. A semmiért. Úgy voltam vele, hogy legalább ennyire dolgozzon meg ez a nagyszerű intézmény a pénzéért. Amúgy még ez a része sem tűnt túl hatékonynak a működésnek – csak szólok, nem zavar.
Nem ez, ami zavar.
Ami viszont igen, az az, hogy láthatóan lövése sincs, hogy az ön által vezetett gittegyletnek ezért a pénzért (meg a többiért) az lenne a feladata, hogy a vállalkozókat képviselje. Nem az a helyzet, hogy hibázott vagy szarul csinálja, hanem az, hogy erről láthatóan fogalma sincs. Az alkalmatlanságnak olyan szintje ez, amit nem lehet javítani, korrigálni. Felesleges. Megszivattak minket. Pár százezer vállalkozót, és kiáll elmondani, hogy ez miért jó. Legalább maradt volna csendben, ahogy eddig tette. De hagyjuk inkább, tényleg felesleges.
Ahogy hozzám hasonlóan sok KATA-snak, önnek is adott a lehetőség, hogy más munka után nézzen. Van egy csomó érdekes foglalkozás, ahol működni fog ugyanúgy az adózás. A KATA-s. Nekem például tetszik a halász. Tudnám ajánlani, de önre bízom. Bármi lehet, ennél rosszabbul biztos nem fog menni.
Addig is amíg ezen gondolkozik, annyi kérésem lenne, hogy tekintsetek már el a tagsági díjamtól. Cserébe háromszorosát befizetem egy alapítványnak. Olyannak, ami csinál is valamit.
Köszönet!
