Semmire nem jó a másolt tartalom?

Egész röviden: nem. Azért, mert a Google nem szereti. Ennek az az oka, hogy azt tekinti legfontosabb küldetésének, hogy a legrelevánsabb információkat biztosítsa a felhasználók számlára. De vajon mi a helyzet olyankor, ha az ember mégis másolásra, tartalomduplikációra kényszerül?

másolt tartalom

Akkor a válasz, az, hogy, de igen. Még mielőtt elkezdenéd a CTR+C-t nyomkodni a billentyűzeten, azért olvass tovább. Elöljáróban: olyan nincs, hogy valamilyen téma teljesen kimerült volna. Ha érdemes, akkor mindig lehet rajta újabb és újabb fogást találni. Nem kell újra felfedezni a kanálban a mélyedést. Sokszor az is elég, ha valamit egy kicsit más nézőpontból szemlélünk. De erről pont az előző cikk szól, a céges blog írással kapcsolatban.

A duplikált tartalom megjelenítéséhez nem elég az ötlet, ott egy varázsszóra van szükség.

A varázsszó: értéktöbblet

A másolt tartalomhoz hozzáadott érték lehet arra a csodaszer, hogy a Google szemet hunyjon a másolásod felett. Ez nem volt titok eddig sem, szerepel az általa közzétett minőségi irányelvekben.

A következőkben egy analógián meg is mutatom, hogy lehet értéket hozzáadni a másolt tartalomhoz, hogy az a kereső szemében se legyen szálka.

A szakdolgozat

A legjobb példa az értéktöbbletre a szakdolgozat. Csak egész röviden: az egyetem végén nem azt várják el, hogy a diák valami őrületesen nagy újdonságot tegyen le az asztalra, hanem azt, hogy megfelelően dolgozza fel a szakirodalmat.

Az értékelésnél az idézett források minősége és a kontextus rendezettsége számít. Ez az, ami megfelelő kell, hogy legyen. Így bizonyítja az író, hogy szakértője a témának.

A hivatkozásoknak a weben a linkek felelnek meg. Ezektől sokáig ódzkodtak SEO szempontból, mondván gyengítik az oldalt, és elviszik a látogatókat. A kifelé mutató linkek hasznosak. Pont ugyanazért, mint a szakdolgozat hivatkozásai: látszik belőle, hogy otthon vagyunk a témában (feltéve, ha megfelelő forrásokat választunk). Illetve még azért is jól járunk vele, mert segítenek megérteni a keresőnek, hogy a frissen elkészült tartalom, mitől szól. Egyszerűen azért, mert a hivatkozott oldalt már korábban feltérképezte.

A szakdolgozat legnagyobb értékét a hivatkozásai adják, a hozzáadott értéket pedig a téma megértése, csoportosítása és tálalása.

Magyarul és webre lefordítva: ha tartalmat veszünk át valahonnan, akkor hivatkozással mindig jelöljük meg a forrást, mert az előbb-utóbb úgyis nyilvánvalóvá válik a kereső számára.

Azzal viszont nem elégedhetünk meg, hogy önálló gondolat  – hozzáadott érték – nélkül tálaljuk a szöveget, mert az olvasók és a kereső sem fog.

Szóljak, ha írok hasonlót?